Nem én vagyok az a nő, aki mostanában visszanéz rám a tükörből. Nem én vagyok az a nő, aki hónapok óta csak átkozott emlékekből táplálkozik. Sokáig azt hittem, igenis van bennem emberi érték, de mikor újra és újra a szemembe hazudsz, akkor hulladék semmirekellőnek érzem magam. Nem tudom, mi lesz ma, vagy egy hét múlva. Nem tudom, meddig bírja majd az agyam és a szívem ezt a lelki terrort. Van innen kiút vajon?
A hullámzó hangulatom egyre inkább átcsap önsajnálatba és nem találok választ a dolog miértjére. Rosszabb napokon magamat okolom egyedül, hogy nem voltam elég jó, hogy nem feleltem meg neked. Hogy mások előtt térdre borulnál, engem felvállalni sem voltál hajlandó. Hulladék senkiházinak érzem magam, aki nem hogy neked, már magának sem tud megfelelni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.