Még él a fejemben a dátum, amikor utoljára normális kapcsolatban élő embernek mondhattam magam, de az emlékeim mára rendesen megfakultak. A lényeg az, hogy hiába nem kerestem igazából senkit, azért előbb-utóbb mindig azon kaptam magam, hogy már megint azon morfondírozok, hogy X, vagy Y talán pont jó…

Az életem vasúti sínek összekuszált halmaza, amin most vakvágányra tévedt a szívem. Tágra nyílt szemekkel bámulnak rám az emberek és átnéznek rajtam, mintha minden, ami valaha értékes volt bennem, elveszett volna az úton. Semmitmondó a tekintetem, ha tükörbe nézek: nem az a nő néz rám vissza, aki…

Kiszivárog a lélek belőlem. A mellkasomon át, a bordáim között távozik. Mintha csak a cigifüstöt vetné ki a tüdőm magából. Valami láthatatlan erő két kézzel fogja a kötelet formáló füstfelhőt és ki akarja belőlem szakítani ezzel együtt az összes fájdalmat, ami most még éles pengeként hasogat itt…

Valami mintha össze akarna szakadni bennem. Mintha valami összedőlne, leomlana, megsemmisülne és megsemmisítene engem is. Létezik vajon lélekgyilkosság? Létezik vajon, hogy egyik ember ismeri a másikat, szentül bízik és hisz és újra és újra ugyanaz történik, mintha maga az ördög írná az élete…

Két változat létezik: vagy nem érdekel, vagy belebetegszünk - akár fizikálisan is. Volt rá precedens, hogy testközelből néztem végig, hogy a lelki leépülés kart karba öltve sétált a fizikai megbetegedéssel. Bizonyára mindenki számára ismerős a szívtörés. Sokan törtünk és talán még többünkét törték…

Kimerült szívek elkeseredett sóhajaival van tele a világ – amiket persze soha nem hall meg senki. Hiszen néma sóhajok. Mindenkinek hinnie kell valamiben. Mindenkinek meg kell tanulnia, mi az az alázat, mi az a hit, ami nem pillanatnyi, kétségbeesés szülte, hanem valódi. Mindenkinek meg kell…

Ez az átkozott világ! Hol van a szerelmem? Robog a vonat. Hűvös fuvallat szivárog felém az ülések között. Ég a szemem a kimerültségtől. Rád gondolok. Igen, már megint. Mint mindig, mikor egyedül vagyok. Gyönyörű a táj. Gyönyörű, ahogy a sínek mentén árván álldogáló lámpák megvilágítják a tájat. Az…

Hol húzódik a határ a szív és érdek között? Van egyáltalán határ szív és érdek között...? Furcsa ez a XXI. század. Furcsa abban az értelemben, hogy nem ilyennek képzeltem, mikor még gyerek voltam. Nem ilyennek képzeltem az embereket, a munkát, a kapcsolatokat, nem ilyennek képzeltem magát az…

A napokban véletlenül rábukkantam az egyik fotódra a telefonomban. Rég nem nézegetem a képeid szándékosan, mert csak magam büntetném vele. Néha elhiszem magamnak, hogy ha nem látlak, egy idő után majd megkopik az emléked a szívemben. Egy hete nem tudok aludni. Nyugtalan vagyok, mára oda fajult a…

Annyira meg akartam felelni mások elvárásainak, hogy ma ha tükörbe nézek azt látom, hogy már önmagamnak sem felelek meg. Túl nagy rajtam a nyomás és hosszú idő után nem érzek erőt sem lelkileg, sem fizikálisan magamban ahhoz, hogy menjek tovább az úton. Én csak nem akarok érezni. Csak törölni…