Két változat létezik: vagy nem érdekel, vagy belebetegszünk - akár fizikálisan is. Volt rá precedens, hogy testközelből néztem végig, hogy a lelki leépülés kart karba öltve sétált a fizikai megbetegedéssel.

Bizonyára mindenki számára ismerős a szívtörés. Sokan törtünk és talán még többünkét törték már össze életünk során. Időigényes folyamat, míg szívünk aprócska darabjai ismét összeforrnak, de a hit (legyen szó Istenbe vetett hitről, vagy bármiféléről, ami fölöttünk való), a társaság, a család, a barátok, a törődés, a beszélgetés, az, hogy mások időt szánnak rád, melynek kapcsán megtanulunk szívből hálásnak lenni, ez mind-mind tökéletes ragasztója a szétesett darabkáknak. Persze nem működik az ilyesmi csettintésre, általában hónapok, esetleg évek kellenek, hogy a fájdalom oly’ éles képei megfakuljanak bennünk.

Sokunknak kijutott már az összetört szívű szerep. Az azonban sokáig idegen volt előttem, hogy hogyan vetül ki a lelki trauma az ember fizikális valójára. Őszintén szólva hiába hallottam erről akár barátok szájából is, valahogy idegen volt előttem az ilyesmi: és nem azért, mert kételkedtem volna a szavukban, egész egyszerűen nem tudtam felfogni, milyen változásokat képes a stressz, a depresszió véghezvinni egy ember testében. Egészen addig, míg nem tapasztaltam a saját bőrömön. Elég strapabíró szervezetem van (hittem ezt mindaddig, míg utol nem ért engem is az állandó gyomorideg és társai). Nem érdemes hagyni, hogy az ember szívét feleméssze a bánat. Nem érdemes tétlenül tűrni az állandó gyomorgörcsöket, a folytonos émelygést és bár tudtam én is, mitől vagyok rosszul, mikor egyik napról a másikra a gyomrom kvázi felmondta a szolgálatot erősen eluralkodott rajtam a félelem. Mindenre gondoltam már, de tényleg, kivéve, hogy megbetegített a saját lelkem. Rengeteget olvastam, kutakodtam, aztán alávetettem magam különféle vizsgálatoknak anélkül, hogy bárkinek konkrétumot mondtam volna azzal kapcsolatban, mi jár a fejemben igazából. Bizony, képes fizikai méreteket ölteni a lelki eredetű fájdalom és sok esetben ez jóval komolyabb, mint egy szívtörésmentesen szerzett fizikai sérülés. Az életem már réges-rég visszatért a helyes mederbe, azonban a gyógynövényes és gyógyszeres kezelés néhanap most is elkísér.

Utólag könnyű okosnak lenni, persze, de a lelkünk folyamatait nehéz (lehetetlen) befolyásolni. Egy biztos: többet ér a lelki-testi épségünk megőrzése egy szívtörés miatt való magunkba zuhanásnál.