Két változat létezik: vagy nem érdekel, vagy belebetegszünk - akár fizikálisan is. Volt rá precedens, hogy testközelből néztem végig, hogy a lelki leépülés kart karba öltve sétált a fizikai megbetegedéssel. Bizonyára mindenki számára ismerős a szívtörés. Sokan törtünk és talán még többünkét törték…

„Mégis mit számít, hogy mit gondolnak mások addig, míg úgy érzed jól magad, ahogy vagy?” Sokan hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy ha olvasunk, beszélünk, vagy csak gondolkodunk ezen a témán, elszánjuk magunkat, hogy na, márpedig innentől minden másképp lesz és a sarkunkra állunk.…

Hol húzódik a határ a szív és érdek között? Van egyáltalán határ szív és érdek között...? Furcsa ez a XXI. század. Furcsa abban az értelemben, hogy nem ilyennek képzeltem, mikor még gyerek voltam. Nem ilyennek képzeltem az embereket, a munkát, a kapcsolatokat, nem ilyennek képzeltem magát az…

Az utóbbi időkben egyre többször ébredek úgy, hogy ömlik rólam a víz egy-egy kellemesnek korántsem mondható álom után. Sokáig hittem, hogy mindez jelent valamit, előrevetít valamit, figyelmeztet valamire, amit nagyrészt mégsem tudok világosan értelmezni. Talán nem normális dolog, de mindig döntő…

Az emberek gondolkodnak. Véleményt alkotnak ismeretlenül. Véleményt alkotnak anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne a valóságról. Kéretlenül szólnak bele a másik dolgába, kérdések hallatán pedig megtartják a véleményüket maguknak, eközben persze nagyon is jól tudom, mit gondolnak. „Nem vagy…

Annyira meg akartam felelni mások elvárásainak, hogy ma ha tükörbe nézek azt látom, hogy már önmagamnak sem felelek meg. Túl nagy rajtam a nyomás és hosszú idő után nem érzek erőt sem lelkileg, sem fizikálisan magamban ahhoz, hogy menjek tovább az úton. Én csak nem akarok érezni. Csak törölni…

Milyen ereje van az emberi érintésnek? Milyen ereje van annak, mikor az ér hozzád, akiért az életedet adnád? Milyen ereje van az érintésnek akkor, amikor tombol köztetek a szerelem? És mit ér akkor, ha csak a te szíved sajdul bele a másikkal való kontaktusba? Minden reggel úgy szeretnék ébredni,…

Mostanában azt veszem észre, hogy az emberek előszeretettel rejtik díszes, modern, menő dolgok mögé a valódi érzéseiket, mert hát nehogy már valaki véletlenül megsejtse, hogy bizony nekik is van szívük és nagyon is sebezhetőek. (Mindjárt megjegyezném, hogy van egy rossz hírem: akinek van egy kis…

Nem apadnak el a könnyeim és a legszebb az egészben, hogy tulajdonképpen meg sem tudom magyarázni, miért is sírok. Annyira félek! Annyira félek a rossz időzítéstől, a nem megfelelő körülménytől, a hangulatunktól, mindentől, ami közrejátszhat abban, hogy újra elszakadjunk…