Találtam valakit, aki mellett boldog voltam. Vajmi kevés ideig ugyan – de ez idő alatt rájöttem egy fontos dologra: igenis képes vagyok érezni, mi több – újrakezdeni is. És most mégis a szívembe férkőzött a fájdalom. Nem tudom, azért-e, mert nem lett az enyém, vagy azért, mert tudom, mikre lehetnénk…

Elég-e az ölelés? Nem elég ha az ember naiv, ha mellé egy nagy fokú (természetünkből eredő, vagy szimplán természetes?) önzés is társul, na az a garantált agybajt hozza magával. Mindig többet akarunk, sosem elég, ami van. Persze, vágom én, hogy ez ad motivációt, és hogy ez igenis fontos, de azért…

Lehetetlen úgy élni, hogy az ember bezárkózik. Pontosabban, lehetséges, csak épp értelme nincs. Jöhet itt a sok megmondóember, hogy márpedig mekkora menő dolog megjátszani a világ előtt, hogy te aztán soha senki iránt semmit sem érzel, te egy átkozott, üres gép vagy és pont úgy tökéletes az élet,…