Kiszivárog a lélek belőlem. A mellkasomon át, a bordáim között távozik. Mintha csak a cigifüstöt vetné ki a tüdőm magából. Valami láthatatlan erő két kézzel fogja a kötelet formáló füstfelhőt és ki akarja belőlem szakítani ezzel együtt az összes fájdalmat, ami most még éles pengeként hasogat itt…

Ez az átkozott világ! Hol van a szerelmem? Robog a vonat. Hűvös fuvallat szivárog felém az ülések között. Ég a szemem a kimerültségtől. Rád gondolok. Igen, már megint. Mint mindig, mikor egyedül vagyok. Gyönyörű a táj. Gyönyörű, ahogy a sínek mentén árván álldogáló lámpák megvilágítják a tájat. Az…