2020. szeptember 04. 16:00 - Darya Svetlana

Internet és kapcsolatok

Az online ismerkedésről pár mondatban

Még él a fejemben a dátum, amikor utoljára normális kapcsolatban élő embernek mondhattam magam, de az emlékeim mára rendesen megfakultak. A lényeg az, hogy hiába nem kerestem igazából senkit, azért előbb-utóbb mindig azon kaptam magam, hogy már megint azon morfondírozok, hogy X, vagy Y talán pont jó…

Tovább
Szólj hozzá!
2017. január 13. 00:45 - Darya Svetlana

Élesedő homály

A napokban véletlenül rábukkantam az egyik fotódra a telefonomban. Rég nem nézegetem a képeid szándékosan, mert csak magam büntetném vele. Néha elhiszem magamnak, hogy ha nem látlak, egy idő után majd megkopik az emléked a szívemben. Egy hete nem tudok aludni. Nyugtalan vagyok, mára oda fajult a…

Tovább
Szólj hozzá!
2016. december 20. 21:30 - Darya Svetlana

Érintés

Milyen ereje van az emberi érintésnek? Milyen ereje van annak, mikor az ér hozzád, akiért az életedet adnád? Milyen ereje van az érintésnek akkor, amikor tombol köztetek a szerelem? És mit ér akkor, ha csak a te szíved sajdul bele a másikkal való kontaktusba? Minden reggel úgy szeretnék ébredni,…

Tovább
Szólj hozzá!
2016. november 15. 05:00 - Darya Svetlana

Megjátszott valóság

Avagy: ezek vagytok ti

Mostanában azt veszem észre, hogy az emberek előszeretettel rejtik díszes, modern, menő dolgok mögé a valódi érzéseiket, mert hát nehogy már valaki véletlenül megsejtse, hogy bizony nekik is van szívük és nagyon is sebezhetőek. (Mindjárt megjegyezném, hogy van egy rossz hírem: akinek van egy kis…

Tovább
Szólj hozzá!
2016. november 14. 21:35 - Darya Svetlana

Elhibázott érzések

Néhány napja szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy évekkel ezelőtt, mikor először fogalmazódott meg bennünk, hogy mennyire vágyunk egymás társaságára, vajon belegondoltunk egyszer is, mi lesz, ha valóra merjük váltani az álmainkat? Nem is valódi valóra váltás ez, hiszen csak félig vagy az enyém,…

Tovább
Szólj hozzá!
2016. október 15. 16:30 - Darya Svetlana

Emlékfoszlányok

Tények, kontra szív...

"Meg sem ölelsz?" Most is a fülembe cseng az első mondatod életünk első olyan találkozójának első percéből, amikor végre mertünk felnőttek lenni és csak kettesben voltunk. Nem értettelek. Meglepődtem. Dehogynem ölellek meg, de kimondani sem volt időm. Megszűnt minden. Csak…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása