2016. december 20. 21:30 - Darya Svetlana

Érintés

15657794_1351504348216138_1813932733_o.jpg

Milyen ereje van az emberi érintésnek? Milyen ereje van annak, mikor az ér hozzád, akiért az életedet adnád? Milyen ereje van az érintésnek akkor, amikor tombol köztetek a szerelem? És mit ér akkor, ha csak a te szíved sajdul bele a másikkal való kontaktusba?

Minden reggel úgy szeretnék ébredni, hogy nyugodtan szuszogsz mellettem. Látni akarom, ahogy a levegőtől megemelkedik a mellkasod és ahogy kifújásnál elszállnak belőled a rémálmok. Fogni akarom a kezed, míg álmodsz, és csak bámulni téged és alig hinni el, hogy ez valóság. A mi valóságunk. Persze tudom, te alkalmatlan vagy normális kapcsolatra, de én továbbra sem gondolom, hogy így lenne. Nem mondom, hogy átlagos vagy, de pont ezért szerettem beléd. Nem mondom, hogy könnyű veled, de én ezt az utat választottam, én téged választottalak és az ég a tanúm, hogy nem fogom hagyni, hogy ez a szerelem eltűnjön a süllyesztőben. Ölelni akarlak ugyanúgy, mint néhány napja, és soha többé nem elengedni. Elegem volt már a játszmákból, de hiába mondom ezt neked. Nagyon is tudok veszíteni, csak akkor nem törődöm bele a vereségbe, ha tudom, hogy nem ez van megírva. Honnan? Ne kérdezd, nem hinnéd el, ha elmondanám. Lehet, hogy az évek ijesztőek és hátrahőkölsz ha eszedbe jut, mennyire nem illünk igazából egymáshoz, de ezek csak külsőségek, csak a sok hülye berögződés egyike. Nézz magadba és őszintén mondd azt, hogy neked nincs rám szükséged. Nem azért, mert eldöntötted, hogy nem lesz rám szükséged! Hanem mert tényleg nincs. Mondd azt, hogy nem voltál boldog velem minden percben éppúgy, ahogy én. Mondd azt, hogy nem élvezted, hogy nem vagyok kevésbé őrült, mint te. Mondd azt, hogy nem élvezted minden egyes érintésemet. Mondd azt, hogy nem imádtad mikor feküdtél az ölemben és masszíroztalak és csak játszottunk, nevettünk. Mondd, hogy nem gyengültél el, mikor átöleltél és azt mondtad, neked is nehéz lesz.

Néha tényleg úgy ébredek fel, hogy nem bírom már ezt a terhet, nem bírom a bizonytalanságot tovább elviselni. Lassan fél éve nem jutunk egyről a kettőre és hiába akarnám én ezt lezárni -ha így, ha máshogy- nem hagyja a szívem. Nagyon hiányzol. Nagyon szeretlek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ertsmegengemszavaknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr9412064299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása